Pünkösdre

Már régen tudom hol az Isten,

régi vendég nálam,

meglátogat ha ujjamat

késemmel megvágtam.

Ha korog a lelkem éhesen,

mellém fészkel akkor,

s én elterülök édesen,

mint fa alatt a vackor.

Már régen tudom hol lakik,

és azt is tudom hol nem,

a kietlenek szőlőjén miért

nem terem jó szem,

savanyú lőre hogy kerül

gonosz butellába,

angyalszárnyak miért vannak

korhadt faládában.

Kimerne Ő minden szennyet

begazolt kutakból,

jó kovácsként erénypajzsot

verne a kudarcból,

ha az ember nem restellne

éjjel lámpát gyújtni,

a Szentlélek Isten előtt

kamráját megnyitni.