Éva anya-könyve: Ágnes Vanilla- József Attila: Talán eltűnök hirtelen

JÓZSEF ATTILA : CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked. Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra. Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések. Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni. Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is. Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök. Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. 1922. július-augusztus

ADY ENDRE: TATJÁNA ÍRT... Tünedező alkonyvilágnál Olvasgatom a levelet... Tatjána sír, sirat egy titkot, Egy vágyat, amely elveszett. Úgy fáj nekem az, amit ő ír, Könnye az én szivemre hull... ...És mégis, mégis levelének Ujjongok mondhatatlanul... Kis levelét kibontom százszor... Tatjána sír, gúnytól remeg... Óh, kinyílott szűz leányálom, Mennyivel tartozom neked!... Tatjána sír... Van még Tatjána, Rajongó lelkű, hófehér, Aki szeret félőn, titokban, Ki szeret - a szerelemért... Tatjána sír. Siratja titkát, Egy álmot, amely elveszett, Egy titkot, melyet most vallott be S melyet már régen érezek!... Közel voltam a kárhozathoz, Mely felé asszonykéz dobott - Az ő aggódó lelke volt tán, Amely a szirten átfogott... Én nem tudom, rózsás az arca, Vagy halvány, sápadt, vértelen, Csak azt tudom, hogy lelke tiszta, Szívében dal van s szerelem... Én Tatjánám, ne félj a gúnytól, Ne sirasd azt a levelet: Megmentetted az én hitetlen, Veszendő, bűnös lelkemet!... 1899. augusztus 30.

2012. május 18., péntek

Ágnes Vanilla- József Attila: Talán eltűnök hirtelen

1 megjegyzés:

Rendszeres olvasók

Blogarchívum