Ma este a búdat faládába zárom,
ehhez a mókához te leszel a párom,
rácsapjuk ujjára a láda tetejét,
ki ne merje dugni rongyos, koszos kezét.
Fejére rakunk egy jókora kalapot,
vasból a lábára kérges, vén bakancsot,
a bánat rabsága úgy tudom közóhaj,
égre vidámkodik ajkunkról a sóhaj.
Másik szelencédben ott van a vidámság,
mosolygó szemében ott él a kívánság,
ajkadra, ha ülhet attól lesz majd boldog,
szívedbe zenélhet ezer édes dolgot.
Maradna is nálad, ha hűséges lennél,
javait őrizve herceg is lehetnél,
de te inkább esel magad csapdájába,
szánalommal nézel a csúf faládára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése