2012. március 1., csütörtök

Egyre megy...

Elfáradtam. Már nem kopogtatok. 
Árvábbak a bezárt ablakok.
Pedig ott vannak bent,
élnek, virulnak, csak nekem hoz 
mély csendet a holnap.
Kirekesztésem veleje titok,
senkit sem izgat, hogy itt vagyok.
Vagyok, vagy voltam egyre megy,
leomlott bennem egy újabb hegy,
közöny söpri majd a törmeléket,
lehettem volna még köztetek.



4 megjegyzés:

  1. Túl nagy a csend?
    Egyre megy...
    Mikor azt hiszed lényed feledik
    higgy...
    mert múltad előtüremkedik
    S ha a hegyet új szelek
    újra építik
    Életed át,-és megváltozik..

    Nagy ölelés.. Ildikó :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, biztosan velem van a baj. Nem vagyok elég kitartó a dörömbölésben, de miért csapjak lármát, ha a bentiek füldugót használnak?
    Hogy változik minden, s benne én is ez biztos.
    Köszönöm Ildikó, ölellek, szaffy

    VálaszTörlés
  3. Szaffy! Drága. Talán máshol van a helyed. Talán, hív is az a másik hely. Figyelj, nyisd ki a szívedet. Én is dörömböltem: jóhogybezárt ajtón. Utólag már tudom: milyen jó, hogy nem nyílt ki. Ölellek szeretettel! peo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem igazad van, Peo. Lépek is hamarosan. Sajnálatos, de a feleslegesség érzése iszonyúan bánt.
      Ölellek a jó tanácsért is:) szaffy

      Törlés