2012. március 19., hétfő

Sivatagban

Senki nem kutat 
sivatagban vízért,
ha nem talál hozzá utat,
hiszen a szél elkavarja a buzgó 
lábnyomokat.
Majd elhordja, 
mintha nem is lettek volna,
csak a buckák nőnek 
sárga-sapkás sorba.
A nap a szemedre 
délibábot vakít, 
magadhoz várnád 
azt a valakit,
ki a sivatag kutatója lenne, 
úgy volt jön, de elmaradt 
ködös idegenben.
Szomjazva bolyongsz
míg kiterít az este.

5 megjegyzés:

  1. Vigyázz!..mert a forró nappal után
    fagyos éj jő..
    Fagyos, sötét éjben, hogy
    talál Rád az a kérő?
    Maradj csak az oázis közelében
    ha arra tevegel a herceg
    ne csak a homok legyen, mi serceg...

    http://www.youtube.com/watch?v=oPspXI6AbY0
    "Homok a szélben.."

    Ölellek... Ildikó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerem a sivatagi tájat,
      zegét-zugát a homoknak,
      a szél is dolgozik, soha nem fárad,
      és a hideg lesz paplana a vágynak,
      szomjas vagyok...vajon még hány nap?

      Törlés
  2. A napok száma végtelen
    vágyad szárnya bár féktelen
    mégsem kell, hogy ismerj minden buckát
    szívnek ezer-meg ezer
    zegét-zugát..
    Milliárdnyi homokszem vár még
    hogy felfedezd
    az Oázis vize olthatja szomjad
    s eljön majd az idő
    mikor szád mondja...
    NEM VAGYOK MÁR SZOMJAS! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd előveszem a szívlapátot és eldobálom a buckákat,
      lelapítom a terepet, és készítek széles utcákat:)))

      Jó lesz????

      Törlés
    2. :)))))))))))))))))))))
      Jó lesz, jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
      Ez már kedvemre való!
      S ha már így belejöttél
      és bakot ne lőjél...
      szívesen segítek én Néked
      csakhogy az utat el ne vétsed!

      Törlés