Neked így jó, ezt választottad.
Én tovább nem viszlek magammal,
eltartalak távol. Csak jó emlék legyél,
de ne csimpaszkodj tovább, ne tapadj belém.
Öntöztél, mint harmat a virágot,
tőled kaptam asszony-illatot,
átitattad száraz lelkem mézzel, ha
szerettél most ne kísérts a réggel,
hisz láttam felszállni a harmatod.
Fény nélkül az árnyék,
mintha nem is lenne,
simulj bele így a végtelenbe,
ne hagyd itt magad félig
a megváltozott fényű idegenben.
Fájt a hús, a csont, a csend:
hátra hagytál,
maradjunk külön az újjászületésig,
és ott, ahol már semmi nem borzaszt,
majd ott éljünk együtt a végig,
találd meg mindazt mit elmulasztottál,
és elkísér imám az égig.
Szaffy, - ez gyönyörű! Elsírtam magamat rajta...- pedig nem vagyok egy sírós fajta...
VálaszTörlésÖlellek, szeretettel: Márta
Drága Márta, köszönöm.
TörlésÖlellek, szaffy
Lelkeink összeérnek...
VálaszTörlésha e néhány szóra gondolok,
lelkem nyalogatják, mint
méhek a mézet.
Szeretném elmondani Neked,
hogy bízz, higgy az újban
de érzem, tudom, erőre kapsz
s már nem keresgélsz a múltban..
Új idők szele kisöpri udvarod
ki keres, kit-mit keresel..megkapod.
Ölellek.. Ildikó
Jól hangzik, már csak nekem kell befogadódnak lennem:)))
TörlésÖlellek, drága Ildikóm, szaffy