Szétválasztás

Vérzek, szétráz a hideg
     reszketek mint a szét-
szedett sziámi ikrek műtét után
      szemükben kérdéssel bámulnak
bután, ők a másik felüket féltik
      s ahogy egymást nézik
egyre   nem értik: mi történt itt?
      ki hoz ma ikrekre törvényt
és hol vannak akik védik?
Kétféle érzés bolyong bennem
  s az egyetlen érben lüktető vér kiált:
      Istenem, én most hasadtam ketté!
egyik oldalon barackmosolyt látok
      tejízű édesanyát
nagyra nőtt, lám milyen szorgos
      látni, érezni biztonságos
mióta levágták róla a nőt
      egyedül dönt, bátran küzd a daccal
jobban harcol, mint azelőtt
      lüktetés éjjele-nappala
gyermekei a szenvedélye
      izzad, ha kell, a családért megfeszül
vállalta, ők a menedéke...
A másik fél lett a nő
   már a leválasztáskor elesett
     tán bölcsőbe való még
nyújtja fel gyenge, erektől kék kezét
     szálanként magához húzza a fényt
mert kell neki takaró
     a meleg, biztos ölelés
a hangokból altató zeneszó
     ha ez nincs, ő elfogy, mint
tavasszal hulló, elkésett lusta hó
     eddig nyílott, de telt virága lankad
vértelen bábja lesz a következő napnak
     akkor pokolra kíván minden éjjelt
mert nincs levegő, fojtó
      a szoba, undorító a hő
fél, hogy hajnalra üszkös
      megcsonkolt test marad
   kin kormosan lóg az ágyterítő
      ablakán nem néz már be a nap
   nincs lesz, csak a volt...
       Maroknyi szürke hamu
az ágy alatt.