Ha nem jön válasz

Szemtől szemben állva az Igével,  

kezemben forgatom a levett kalapom,

úgy vártam, hogy kérésem megkapom, 

most a döbbenet köve zuhan felém, felébred

bennem valami, Jézusom, én nem jól 

imádkoztam Feléd.

Mint négylevelű lóherét talált csitrilányok,

úgy dobáltam fel a kívánságot, 

s ma rám pirítottad, fohászkodásom 

önzőségem szülte, nem vagyok még kellőn 

felkészülve, csak a félelem hajtott, a szorongató

marok, mi úgy tart, mint keselyű széttépett őzbakot,

s ha karma imámra engem elengedne, 

zuhannék bele az ismeretlenbe.

Mert mit kértem én? Kérhetetlent? Csak magamnak

járó földi édent? Míg mások létráját irigyen néztem, 

nekem magasra emelték kerítésem. A tilalmak állnak

rajta őrt, és előttük már megroggyan térdem, lassabban
járok, mint öreg anyókák, s már kevesebbel is beérem...