JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
2012. március 7., szerda
A vers él
Olvastam, írták: a vers halott.
Ezt nem hiszem el, nem lehet!
Nálam itt jár minden este,
talán csak mélyen elaludt.
Ott lapul kint a fák alatt,
zörgő-levélágyban,
de felébred majd a tavasznak
rügyfakasztójában.
Hontalan, tekergő kín-hidegben,
mint kit dobálnak oktondi szelek,
megveti őt a világ népe,
most a szemükre rímelek.
A rohanás egyszer tilosba ér,
a versből hullik a homlokodra,
volt ifjúságod üres szeszély,
és ennyit vihetsz a nyugalomra.
Kiszáradt a fiatalság kútja,
csak eső verheti mélyét,
és sárral fröcsköli iszaposra
a betongyűrűd szélét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Dehogy halott!! Te vagy rá a bizonyíték!!!!
VálaszTörlés...és még sokan mások:)
VálaszTörlésKöszönöm Peo!
Ölellek, szaffy
Él a vers, míg van ki írja
VálaszTörlésha megrezdül lelkednek ama húrja
A tél, a ridegség
mi befagyasztja a tintát...
de a Nap első fénylő sugarára
kiolvad a kristály
Tavaszi zápor lemossa az iszapos sarat
hogy nehéz lelkedről a rögök lemálhassanak...
Ölellek.. Ildikó :)
Hogy milyen szépen csendültél meg, drága Ildikóm, csodállak:)))
TörlésKöszönöm, ölellek, Éva
Nagyon jól megfogtad!
VálaszTörlésDrága Szaffy, a Te lelki alkatoddal a fiatalság kútja sosem fog kiszáradni!
VálaszTörlésGyönyörű ez a versed is!
Ölellek, szeretettel: Márta
Drága Márta, legalább lélekben...köszönöm, szaffy
TörlésKöszönöm Judit:)))
VálaszTörlés