összezsugorodva,
az órák is kisebbre kuporodtak
és lassan semmivé elfoszlódnak.
Mint a szemétre vetett ruha.
Tegnap még a szekrényben állt és
tapintottam milyen puha.
Illatos volt, vállfán lógott, arra várt, hogy
testet öltsön, és eltakarja a szemek elől, mit
Istentől kaptam kölcsön.
Az idő süt rám bélyeget, és fest a testem bőr-falára,
pingál rémes képeket, mint éjszaka a részeget
kékít be a mozgó járda. Felhorzsolva a térdeket.
A kuporgón éber múltidő, álnokul a falhoz támaszt,
s a részleteket élvezettel észrevétlen vonalkázza,
úgy akár a művész keze ráncol meg egy tiszta vásznat.
A kor, mit az idő ránk szab
VálaszTörléskortalan
s mit Isten próbának vet ki
nem múlik el nyomtalan
de ezek az apró festmények
mik láthatók testeden
nem barázdák, csupán
halovány emléknyomok meztelen élteden..
http://www.youtube.com/watch?v=2jVeE1F9sPA
Ölellek... Ildikó :)
Hm, igen. Meg ugyan nem nyugodtam, de így igaz.
VálaszTörlésNyugtatást vársz..
VálaszTörléshát tessék!
Mit friss, és kellemes elméd
elénk festett, bár a szálló kor
mint könnyű por
huss, elröppent felettünk...
Na és? Kérdem én
kiken nem látszik az évek száma
az szívét, kedvét minek rágja?
Jobb lesz Neki attól,
ha ön-marcangol?
NEM, NEM, és NEM
..és már el is feledem... :)
Legfeljebb majd sötétben járok,
Törlésa szemem úgyis zöld, mint a macska pilácsa,
akkor meg minek a lámpa????
Hjajjj..ezek a szóvirágok..
VálaszTörléshogy is felelhetnék rájok?
Nem köll Néked a lámpa!
Hisz felébred az emberlánya pulyája..
így hát marad a sötét..
de csak míg fel nem váltja a FÉNY! ;)
Ha eljő a reggel nap teljes fényével
rájössz tán, hogy szebb vagy mint éjjel!
Hmmm...? :))