Megújulás

Lassú a felhőtánc, ring-reng a sűrű lég, 

odaragasztja szemem az égre, ma

velem örül a tavasz, mintha kékje 

nekem fodrozná dunyháját bújjak 

csak beléje és nem fog a szél dobálni, mint 

a fűben száradó falevelet.

Ha most a dunyha kiszakadna, a száraz 

földdel én is megfürödnék, az új évszaknak 

tisztán így köszönnék, - szervusz tavasz, 

szerelmek évszaka!

Halottnak hitt faágak hasadnak, világra 

engedik a kibújni vágyókat, és tartják, míg 

élhetnek, szállást kínálnak vándornak, madárnak. 

Hallom, még dobog a gömbölyű élet, e megújulni 

vágyó végtelenség, új tavaszt kiált a természet 

szent törvénye, mit eldobni bűn, megunni képtelenség.