Már hiába pattan rügyet a szív,
a test ócska rongyot cipel,
gyűrődésében a könyörtelen
fájdalom, hogy rá már senki sem figyel.
Helyén oktalan kering a vér, csak
lüktet az ér és bizonytalan, hogy
a következő szívverésben az
utolsó hang is benne van.
S úgy haladt el észrevétlen az
idő hangtalan szekere, mintha
olajjal lett volna megitatva, csak
bent nyikorgott a kereke.
Szolgálat volt, hagyva tépni az ócska
szakadt rongyokat, felesleges már
új ruhát venni és felcicomázva
előkotorni az elégett hiú álmokat.
Az álmok sosem hiúk!
VálaszTörlésJegyezd meg jól!
Ha hiszel bennük
sikerül felserkenniük.
Hisz lelked valósítja meg,s a tudat
hogy egyszer csak
megtörténhet a CSODA!
Bár nem is csoda,
hiszen az ÉLET
mi produkálhatja(némi segítséggel) ezt Néked! :)
Ölellek...Ildikó :)
Köszönöm a biztató szavakat, csak ne lennének gátak, legfőképp bennem.
VálaszTörlésÖlellek Ildikó, köszönöm.
Éva