Valami készül...

...és leszállt az én istenem a trónról,
a selyemből mi testét átölelte,
s akart ő már lenni egy porhüvely,
két lábon járó őrlődő szó-malom,
nem remél már igényt a csodára,
pergamenre írva ládájába zárta,
s döntött:
nem varázsol tovább,
emberképű marad, akár egy
szilaj, bús kanász,
ki naphosszat vadakat terelget,
közöttük gurul igaz-gyöngyként,
hogy valaha isten volt előttem tagadá,
hisz trónon csak nekem ült,
és fejéről messze a glóriát eldobá...