Vér nélkül

Uram!

Én nem parancsolok hajnaloknak,
sem a reggelt nem kérem számon,
de seperem hadát démonoknak,
ha seregek élén angyaluk látom.
Nem vesz meg pénz, sem hatalom,
nem tiprok sárba sem rongyokat,
letörlöm remegő kézzel is
a könnyektől sebes arcokat.
Nem fakasztok forrást a hegyekből,
vizet sem osztok ketté,
de cipelem nehéz cimbalmomat,
hogy pengessem lelkemmel eggyé
az egyazon sérves sorsokat.

Uram!

Mögéd kerültem.
Mitől, miért a  trónod előli  eltolás?
Émelygős agyamban spirális útvesztőn
szédít a körforgás.
Világom-virága forog-forog,
benne a titkomat tudom-tudod,
Páncélos hitű Gedeon-vállamon
pajzsom az ima,
hitem is vállalom.
Fejemre mégis rásül a szánalom.

Megnyílt  sebekkel, szaggatott ruhában,
ülök most Jób apám keserű hamvában,
s önmagam ellen vér nélkül harcolok.
Elveszek benne,
tudom-tudod,
hát lecsapott dárdád,
hagyom-hagyod.