Szót-cséplő csepül-ő

„Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek” (Példabeszédek 26.5. vers).

 

Oktalanságod szinte fáj,
okán szégyen a béred
mert nem vagy elég elme-friss,
hogy része légy tudás vizének,
ne hallj,
ne láss,
ne szólj,
akár a bölcs majom,
ne akassz magadra szégyen-táblát,
pont vagy csak te is,
egy tábla a majoron,
kiadó hely,
üres a telek, s én féltelek,
körbe-körbe száraz bála,
szalmabéléses Óz csodája,
csak fel ne gyúlj, saját elme-sziporkádtól,
mi arcodra ki ülhet pír gyanánt,
s ha farzsebedből kezedbe kerül,
kis tupírfésű, kis tükör,
néznél mögé is legalább.