A gyermek, puha jószág,
lelke gyenge, harmat-jóság,
plasztik kelesztett lágy-anyag,
formáld a lelkét,
s lesz illatos, zamatos,
foszlós-kalácsod, te magad
mit visszalátsz belőle
ha ringatod,
s arcát magadra fordítod.
A gyermek, ajándék vad-magod,
kihajt és karja lesz
árnyékos lugasod,
s az idő, ha elnyúzta bőröd,
és fáj majd rajta a horzsolás,
hisz vénséggé aszalt
a naprakész
tészta-kelesztő mormogás,
alápihensz, és élvezed,
mert nagyon finom a friss kalács.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Hosszú idő után ma ismét gép elé ülhettem.
VálaszTörlésKöszönöm a sok élményt, mit színes verseid olvasásakor kaptam, és érezhettem.
szeretettel
peti
Én köszönöm Peti, hogy hosszú idő után is megtaláltad a bejáratot.
VálaszTörlésszeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésLágy, kalács-finom a versed minden sora.
Életed, és hivatásod bélyege.
Írj,gyakran írj, várják olvasóid.
Petinek is hiányzott.
Már apadok. Sok kudarctól, egyébtől. Nem tudom.
VálaszTörlésDe nagyon örülök, ha biztatást kapok.