Talán nem kellett volna megtörnöm a mozdulatlanságot
és beékelni magam közétek,
oda, hol éppen úgy folyna az élet,
vagyok vagy nem, mit számít tinéktek,
csorogna víz, gyöngyözne verejték homlokokról,
s nem kéne aggódnom szép, vagy rútra sikerült mondatoktól.
Talán jobb volna a prés srófját lazábbra oldani,
nem bánni azt, hogy nem tudok megjátszani.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNeked és verseidnek is méltó hely a világháló. Aggódó,kételkedő gondolatok feledésbe merülnek.
Bátran írj.
Kedves István, talán. Még bizonytalan vagyok, de nem kishitű...
VálaszTörlésKöszönöm, írok.