Szerenád

Fájt a csend, ma nagyon fájt,
szokatlanul és kérlelhetetlenül,
úgy harapott belém, mint rozsda a fémbe,
evett, evett, s féltem: nem lesz soha vége.
Míg a tücskök megszólaltak fű-kaszárnyában,
szerenádot adtak éjfekete sálban,
rég hallottam ilyen vígságos zenéket,
hold hiányában - nem láthattam őket,
de hozzám ciripelték a veres-csendevőket...