Megállni tudni kell...

Tudni kell néha megállni is, mert lefelé rohan az élet,
kaptatni lejtőre fel, lábunk már ritkábban téved,
vissza kell olvasni fejben, egyszer volt régi-meséket,
ölünkben ringatni pólyás, ébredő édes emléket...
...hogy sétáltunk borzas füvek hátán,
   kezünket lágyan simogatta páfrány,
   s keringtek boldog bogarak,
   fejünk fölött volt korona a nap,
   narancsos fényű gömb-fejen,
   kék égből szőve nagy kalap,
   zöld lombú hűvös baldachin
   borult ránk, és a beste árnyak
   sürgették kelni útjait
   az alig pislákoló vágynak,
   kezet a kézben ért az est,
   tavasz úr színek között turkál,
   arcunkra tűzvirágot fest,
   s két szunnyadozó vulkán
   szívünkben ébredezni kezd...