Vágyam, hogy eljussak
a halhatatlanságba
és ott csillagod legyek.
A sötét égbolton egyetlen,
magányos fénylő csillagod.
Te, bársonypázsiton fekszel,
vagy ülsz a kispadon tágra nyílt szemekkel,
s kérdőn fürkészel sejtelmes Holdat,
kormos eget,
nem is sejtheted feletted lebegek,
fekete éjjelen csillagod leszek,
egyetlen, magányos
csillagod.
2009.09.11.
Kedves Éva!
VálaszTörlésEz a versed egy szép vallomás.
Régen írtad,de hatása tartós.
Kedves versem.
Köszönöm, láthatod:)))
VálaszTörlésNem adom fel...