De, jó, de, jó a férfiaknak
úgy tudnak mesélni nőről,
mint csipkeszélű tűz-bokorról
lángban, piruló lágy kenyérről, annak
szájban roppanó ropogós héjáról,
mint méhek zümmögnek virág mézről,
gyöngy-színű, tiszta bor-nektárról,
édes álomról, ringatóról,
és mi nők meg, ha megcsodálunk,
csak erős karokat, izmot látunk,
és meleg szempárban lángoló fényeket,
az ésszerű kiszámíthatóságot, mindig a tényt,
a logikus lényeget,
ők nekünk oroszlán-vérű védő gyámunk,
mégis: gyermekké gömbölyödnek,
elég egy érintés,
vagy egy rátévedt pillantásunk.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés