Mitől, mitől e szürke látás
orkánnyi hangos felkiáltás,
ha nem mered, mert nem elég,
átvenni sorsod köpenyét,
ha nem bújsz bele,
ha sutba vágod,
kiét éled,
kitől várod
kölcsön a színes díszkelméket
szabatni egyet, varratni szépet.
Az nem tiéd, az nem tiéd.
Csalsz, ha ellopod bárkiét.
Egy készült, egy, hímek nélkül,
rojttalanul, címek nélkül,
durva vászon, acél gombbal,
lukjai fedve foltra folttal,
üres zsebbel, gallértalan,
filctelen és fénytelen
elviselni most időben
hordozója kénytelen,
vacak cérna, rongy anyag,
benne tündér te magad.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Van ki lát, nem csak néz,
VálaszTörléss göncödben látja a tündért. :)
szeretettel
peti
Kedves Peti!
VálaszTörlésSok-sok tündér jár itt köztünk, és nincs a nemük feltüntetve, mit szólnál, ha
Petike is köztük lenne?
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésSorsunk köpenyéből nem bújhatunk ki.
Versed élmény.
Ki már nem bújhatunk, (a meztelenségről a császár új ruhája jut eszembe.)
VálaszTörlésTiltakozni sem szabad ellene. Elfogadni, és viselni. A lényeg az, ami alatta van, az ember.
Köszönöm, kedves István!