Amit tudok éveidről

Ajándék ma is az esti szellő legyen,
s a csillagok mosolygó ege,
akácillatban fürdő májusi lombbontás,
tán ilyen volt egyszer jöttödnek ideje.
Zsebedet azóta megrakta az élet,
gyűjtöttél sok színre-szín élményt,
korommal felírt köznapok közé
vér-bizsergető madárcsicsergést.

Tudom, már szinte múltban bolyongtál,
mikor elért egy vékonyka remény,
van még ideje alapot tenni
az alig valami fedélzetén.
Lehet a téglák, kövek közé még
erős cöveket verni,
ha bátorság van és akarás
mindig a jobbat merni.
Híd épül ma, hosszú, sodort szálból,
parttalan útról induló,
rajz nélküli, és tervezetlen,
két végből, mégis egymásba karoló.