Csak egy az mit kérek, Uram,
legyen bennem bőséggel alázat,
még akkor is, ha vészek jönnek-mennek,
ha bajok parázsra hánynának,
legyek csendes magam bolondja,
aludni látszó tetszhalott,
higgyék azt rólam az emberek,
rútságom mellett
együgyű, tudatlan lény vagyok,
és használják fel tetteim,
mindazt mit eléjük sírtam,
magukat fényezzék sárgára,
én, köszönöm Uram,
idáig miattad bírtam,
ragasszák homlokuk ráncára,
csillagnak, holdnak, jelnek,
pecsételt jogot én kaptam,
bárcára mindig tellett,
közben folynak az évek, telnek,
és voltam, vagyok majd leszek
zaklatott időknek árvája,
múltnak, jelennek, jövőnek
ágyában alázat-prédája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése