Csak semmi csinadtratta!
Csak semmi csodába ájulás!
Így jöttél csendben...
- Egy év vagyok semmi más.
Himnusz,
harangunk messzi hangja
világba kiáltott: - Itt vagyok,
mellemre vonlak, megszeretlek,
de esküt nem fogadok.
Béresed lennék...
Boldog kovácsod,
hogy rám bízd újra léted,
klisébe nem mártalak,
képemre illő formád kérjed.
Még hajlítható vagy.
Halvány-szelíd a topogás,
gombolyag szálaid
nem tépte szét
éjféli petárda ropogás.
Vezetem, tartom...
Sodronyból kerítést horgolok.
Év-vesztes voltam,
eminens leszek,
kitágult tüdővel harcolok.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésCsodálattal látom,alkotásod újabb remekét!
Remény, vágy,és erős akarat lírai megfogalmazását érzem új évi versedben.
Igen ,erős sodronyból horgold vágyad,és harcolj!
Eminens leszel!
Soha ne add föl!
M.-G.és kéri tőled, sok szeretettel, István
Kedves István!
VálaszTörlésNem adom föl. Lett volna már rá okom, de nem tehetem. Az ember tragédiája jut mindig eszembe.
Köszönöm a megerősítést.
Szeretettel: Éva
"megerősítést"
VálaszTörlésOlvasom e szót, és gondolkodóba esem.
Hisz, mint olvasó, én is kapok megerősítést verseidtől. Megerősítést, hogy érdemes embernek lenni, s maradni.
Köszönöm Neked
peti
Kedves Péter!
VálaszTörlésKöszönöm, ha ezt kínálom, ha így van. Akkor elértem a célom, hiszen aki ír, még, ha csak szűk körben is, annak is dolga a tanítás.
Szeretettel: Éva