már itt van három napja
hívatlanul jött, és kérlelhetetlen
boldognak kéne miatta lennem?
hisz ajtót nyit rám egy ismeretlen,
s kényszerít,
- foglalkozz magaddal egy kicsit,
mondaná, ha nyelve lenne,
körme az nőtt száz helyette,
terhe van mázsányi súlya,
azokat rám pakolva
nyúzza a bőröm, egyre nyúzza,
ülve, fekve, állva
testemet megzabolázza,
nyerget vet hátamra, s legyint...
- hatalmasabb vagyok megint
csípőmet markába zárja,
élvezve rám cseppen rusnya nyála,
fáj nekem mohó száj harapása,
unom, unom, unom,
ordítva tiltakozom,
elég legyen az évődés,
takarodj idegbecsípődés!
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésVersedből tudom szenvedsz a becsipődéstől.
Mielőbbi gyógyulást kívánok.
Képességeidet csodálva állítom,ki saját fájdalma közepette képes versbe foglalni a lehetetlent...
igazán birtokában van érzéseinek,és érzelmeinek, a nyelvnek.
Szolidáris vagyok veled, István
Kedves István! Így utólag már könnyen beszélek. Akkor bezzeg lapítottam gyáván:)
VálaszTörlésKöszönöm a szolidaritást, szeretettel: Éva
Már fárad a rusnya fránya dög!
VálaszTörlésMég kicsit tarts ki, versed nagyszerű orvosság az elűzésére.
Mellesleg örülök, hogy az eredetit is megtartottad, bár az átirat sem rossz, de ez közelebb áll bolondos lelkemhez.
barátsággal egy aggódó barát
peti
Kedves Péter, azért néha frissebb, mint én. Nagyon ragaszkodó, mondhatnám makacs fajta.
VálaszTörlésA változatosság gyönyörködtet. Még engem is:)
Köszönöm, ne aggódj: Éva