De jó, de jó lett volna, csodára festett ünnep helyett,
Mit rám raktál mindig, elbitorolva a hétből a pénteket,
Párnám gőzéből mellőled nézni, hogy világod terhe ébred,
Papucsba dugod meztelen lábad, a mától te mégsem félted.
De jó, de jó lett volna, együtt taposni szorgalmas ösvényt reggel,
Munka előtt, harmatos szókból rakódna ránk a kengyel.
Igába hajtott fejünk büszke, egymásért tűzben állunk,
Kezed a kezemben, győzzük a harcot, elpusztul száz halálunk.
De jó, de jó lett volna közösen élni köznapok szokott rendjét,
Estére dőlve felszemelgetni sarokban megbúvó csendjét
Lépcsőre ülve megmosolyogni, ahogy a perc halad,
Előre folyik, amit elhagytunk nem épít közénk több falat.
De kár, de kár, hogy vissza nem folyik idő, csak előre visz az út,
De kár, de kár, hogy nem épült nekünk hét-közbe vágott alagút.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Hét megejtő kép, miket vetítesz olvasód elé, szinte megelevenednek szemem előtt.
VálaszTörlésköszönettel
peti
A hét varázsszám. Talán lesz belőle valami mindennapi csoda.
VálaszTörlésKöszönöm: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésVersed, a köznapi- dalról ünnep rangjára emeli a hétköznapot, a történések folyását.
Az ünnepek elszürkülnek, tartalmas hétköznapok nélkül.
Versed megoldást kínál, lírai finomsággal,érzelmi töltettel, gondolati hatással.
Nagyon köszönöm, István.
Kedves István!
VálaszTörlésAz élet nem lehet csak ünnepek folyamata. Az ünnepet a rendkívülisége teszi kiemelkedővé a köznapok között. Ha nincsenek köznapok, talán meg sem érdemeljük az ünnepi varázslatot, mert a köznapokból van több, ott lehet igazán bizonyítani, és kiérdemelni az ünnepet.
Köszönöm: Éva