Már kevés a csend, hogy megtaláljam
kevés már minden képzelet
szavakat gyúrok
- én a koldus
ízlelem belőlük képedet.
Kerítek köréd kavargó álmot
fészek-melegben pihenek
melledre dőlök
- én a koldus
pár finom morzsát felcsípek.
Gyanútlan törnek agyam zugába
nem várt éhező mondatok
porcukrot szitálsz
s, én a koldus
édes-fehérben alhatok.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Olvasva versed többször is, itt ücsörögve a képernyő előtt, azon gondolkodom mit is mondhatnék.
VálaszTörlésMár tudom...
Csak annyit mondhatok,
koldus, itt én vagyok.
Szeretettel
peti
Koldulunk. Szeretetet elsősorban, minden olyan megnyilvánulással, ami embertársunk szívét megmelengeti.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kívánom gazdagodj. Én is ezt teszem, ha olvasok, olvaslak.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésFinom ,édes ,szeretetversed nyitva tartja,
figyelmem, és lélekrezdülésed újabb verse,
emberi értékeidet növeli.
Dicsérő szóval halmozlak,megérdemled. István
Kedves István!
VálaszTörlésAz édesszájúak közé tartozol te is? Finom is a puha mézízű morzsa. Csipegessük fel minden szemét amíg tehetjük.
Köszönöm: Éva