Verset én írok Neked a nő,…

Lehet mások előtt ez megvetendő.
Mondhatod Te is, ez mégsem illő
De, ha csak egy szavam is szíven talál,
És ott éledés várja nem halál
Megéri nekem a megvetés,
ha részem ez csupán.
 
De hiszem, beszéd helyett
Versembe írhatom, mit a ritka alkalom
Csak elfedez, s nem kínál annak helyet, 
Mert azok a napok másról szólnak
Beszédre kevés az idő,
Mit egymásnak szán két szenvedő szerető.

Emlékszel?
Még nem is láttalak soha, mégis
A lelkembe égett rólad a képzelt kép is,
Érzetem, szívem így szólt: ő az a férfi
Ő, mint Ádám Évát, nőként tud szeretni.
Velem vagy, árnyékként követsz
Ajtóm nyitva áll, bármikor jöhetsz.
Veled felemelkedek, várnak a csillagok,
Nélküled elveszek, hideg halott vagyok.
Teher ez tudom, de édes teher.

Őrködj felettem lelki társam,
Védj meg a világ viharában,
Ha magammal tudlak, - a felhő
A nap elől elúszik, - megértő,
Mert fény szívedből tör elő.

Vallomást tettem, ha úgy tetszik gyóntam,
Előtted sorsomról már annyit szóltam
Kimondom, nem szégyen nekem
Visszakaptam tőled életem.
Eljöttél, hozzám, ismeretlen
s formáltál lélekben, alkottál testben
ilyenné tettél, általad ez lettem.

Tiéd a dicsőség, a tiéd, s ha kéred
Az alkotás joggal megillet téged.

Ha akarod vedd el, ha nem vesd el!
Nem rovom fel neked.
                        _

 Most Én gyónok....

Most én gyónok Neked a férfi
szerelmem, kedvesem,
Ha hinném, hogy segít egy papnak tenném,
de nem merem
Hogy szégyen lenne, mit tettél nem hiszem
Inkább vagy bátor, hogy tollat és papírt nem kímélve
Szerelmed így szedted nekem zenébe.

Levélpapírod illatát beszívom, és elképzelem
mint mártod tintába  tollad, és lám hófehér kezed remeg
soraid mégis szépek, s a gondolat siklik a papíron
csupa érzékiség, csupa vágy tündöklik az ártatlan lapon.

Én ébren is álmodom, mily csodás a gömbölyű váll,
a zsömleízű kebel, mire ajkam lázas csókot lehel
a gazella combok közt megbúvó vénuszdomb csalogat,
s mit kínálsz elveszem azt, hisz mondod enyém vagy,
de én a férfiember mit adjak zálogul tenéked,
mit fogadsz el érte cserébe, ha kell támaszom kínálom.

Bennem  fogyni nem szűnő láz ég 
oltani kár , s tudja az ég miért
már a világra is a te szemeddel nézek,
vajúdó vággyal, kereslek téged.

Lelkedből felszálló fájdalom fakad,igen
minket a távolság átka sújt
pedig te bíztál az égiekben
engem Isten mégis ide tett le.

Halandó testet öltött angyalom vagy
Hérám a buja zöld fák közt
Miféle anyag vagy Istennőm
kinek alázattal hódolok igák közt.

El nem vetlek, de hagyom,
ha kínálkozik neked olyan forrás
mely szomjadat oltja, legyen rajta áldás
kívánom légy vele boldog
ha te az vagy, én is az vagyok.