Különös létra ez az élet
építjük tornyát feszülve szélnek
rakódnak fokok két léc között
hisszük fent várnak égi termek
kik állnak lent a létra alatt
nem fontosak nem érdekelnek
csak mászunk
csak mászunk
csúcsot éneklők útján járunk
kikövetelvén a kegyelmet
nekik ha van nekünk is termett
jobbra is
balra is kikiabálunk
ha nem haladunk
fejekre állunk
kezekre lépünk
inakba rúgunk
közben a létránkkal elborulunk
lég-buborékkal durranunk
papír-csodánkban lángolunk
leomlott létünk álom-fala
gonosz-hínár láb
megroggyant térddel nem ér oda
gödörbe lejti eltörött létra
szálkás foka
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésSzomorú hangulatú versed elgondolkodtat.
Biztonságos létrán magosan van helyed.
Kik szeretnek támaszaid, biztos kézzel,szívvel.
Ma ezt üzened versedben nekem.
Köszönöm,István
Életkép.
VálaszTörlésSzomorú életkép.
Pedig lehetne másképp.
szeretettel
peti
Kedves István!
VálaszTörlésKöszönöm. Nem tudom kifejteni bővebben, ne haragudj.
Szeretettel: Éva
Kedves Péter, lehetne bizony.
VálaszTörlésKöszönöm: Éva