Két elem

anyám föld apám víz
összemosott a két elem
lelkemet szél s vihar
szárítja szüntelen
tudd Uram
nélküled
nem lenne merszem
szemben a hegyekkel
áradni sárként
mit összegyúrt két elem

eljön hogy rám állnak
céltalan évek évszakok
sodorni nem fog ár
hiszen csak sár vagyok
messzire nem visz víz
lerak egy szűk helyen
nem őrzöm láb nyomát
nem szeret senki sem

bennem mi megragad
lakkos kis cipellő
múltból felbukkanó
elszakadt keszkenő
szőke haj tincsei
piros kis csipeszek
naplónak lapjai
kézzel írt levelek
emlékkönyv mélyéből
ábrándos életek

elhittem hős lehet a sár is
(hordozni keresztet elég a váll is)
Uram ha erre jársz
segíts
saradból fakassz
mély
hömpölygő kanálist