Látjátok? Sűrű csendbe süppedtem,
talán ilyen lehet a halál,
nem hiányoztam, s a ravatal mellett
közületek már senki sem áll.
Feleditek, hogy nekem is volt hangom,
mert helyettem zúgott borús harang,
mint üres dobozt hagytok a gangon,
nem siratjátok pajtástokat.
Úgy tesztek látom, mint akik parázson
húst sütnek, s élnek fehér kenyéren,
boldog íze életté váljon,
étvágyat hozzá a csendem zenéljen.
Az ember vér, izom és kanyargó ér,
lélektől moccant amikor született,
most elnyelt a mély csend, bár daloltam én,
az Úrhoz, ki magának felvértezett,
csak Ő hallotta, s én átöleltem,
és tart, mint bűnbánó gyermeket.
Bűnbánó gyermek ölelő csendben
VálaszTörléski úgy érzi, Barátok nem állnak lesben.
Nem fogadják rezgéseid, mindig tárt karokkal
de ez miért is forr össze a halotti torral?
Szeretet mi körülvesz, ha nem is mindig érzed
lágy az a karoló csend...
érezned kell!
néha bizony, ez a rend.
Sűrű némaságot oszlatjuk hamarost
ha Nálad játszunk majd..."bográcsost"!
Nagy szeretettel ölellek Évám...(meghallgatom majd azt a danolást) ÉN :)
Ez most egy másik igazság:)))
Törlés