Az élet folyóján örvénylő hajón
ülünk mi, megfáradt emberek,
vitorlánk rúdját kormányozzátok
ti, igét susogó jó szelek.
Hogy karunk az evezőt húzni bírja
és álljuk a gonosz viharokat,
szavaitoknak szép erénye,
mi lelketekből felszakadt.
Míg hajóink vészben ingadoztak,
árnyaink lassan nőni kezdtek,
húsz éve száll ránk egy alkonyat
és örülünk közös reggeleknek.
Az eltelt évek kikerekedtek,
találtok termést a bokrokon,
hűségesen gazdálkodva
az Úrtól kapott tallérokon.
A vetett magok jó földbe estek,
már termik az újabb magvakat,
és megöntöztétek élő vízzel
az elhalni látszó vadsarjakat.
Adjon az Úr, erőt, hitet,
imákat, buzgó zsoltárokat,
még ne jöjjön el a kis sziget,
hol kikötjük majd a csónakokat.
Szívetek maradjon tiszta, fehér,
vitorla rudakon vasalt vászon,
s e maroknyi sereg áldása legyen
lámpásotok a pusztaságon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése