lassul a levelek suhogó tánca,
de üzen a nyár és kitárja kebelét,
tart még a szél s a nap románca.
És itt vagyok ebben a lágy forgatagban,
kelek és fekszem, mint szófogadó
gyermek csüng anyján ki ringatja halkan,
hogy evezzenek az álom folyón.
Borzong a suhogó szellő rajtam,
gyűjtöm a virágzó érzékiséget,
ki fogja majd be vágtató lovam,
ölelve nyakát a sugárzó fénynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése