Elmélkedés

Ma míg az Igén elmélkedtem,
eszembe ötlött gyermekségem,
mennyire vágytam, hogy bennem a lélek
egy bátor és erős asszonnyá érjen.

Hittem a felnőtt boldog bölcs,
ha minden tette az Úrban igaz,
s az élet vele nem lehet pimasz,
nem romlik el, nincs benne görcs.

De jó, Istenem, de jó, hogy néha
leülsz hozzám a bánatporba,
majd azt kérdezed: mért vagyok béna?
S, Te viszel vissza a gyermekkorba.

Vigyáztál rám, az ajtómat zártad,
belül a változást Te hoztad el,
most megkerestük a régi kislányod,
kiben a szent tűz megünnepel.

Lánglelkem világít, s ha fény leszek,
egyszer csillaggá válok az égen,
a sok közül egyben keressetek,
a mindig világló mindenségben.