Két nagy ellenségem

Hazugság és gazság a két nagy ellenségem

hadakoznak bennem, nem szeretem őket,

felkelnek velem, a szememből élnek,

felforgatják gyomrom, a szívemre dőlnek.

Pedig csak olvasok, híreket szemlélek,

mégis megtalálnak, a szavakba lépnek,

emberek sorsáról vihogva mesélnek.

Jót és szép édenit alig-alig látok,

nyomorgó árnyékok  füstködében állok,

mást hittem ifjú asszonyi fejemmel,

az életben küzdve gyarapszik az ember.

Négy ajándékot hoztam a világnak,

ne tettem volna? S ha visszakiabálnak?

Nem tudtam, hogy a sok kavicsból lesz szikla,

nekem ezt nagyanyám nem így tanította.

Ha a nagy követ apró szemcsévé törjük,

az akadályokat könnyen kikerüljük, 

így hagyta meg nekem, így próbálok élni,

imádságban ehhez sok-sok erőt kérni.