Kíméletlen igazság

Ha nincs kivel megoszd,

ha nincs ki levegye,

s a teher belőled mindent kifoszt,

érzést lop lelkedet gyötörve,

nagyot koppannak kő-nappalok,

ha magad vagy minden szürke gondra,

s az éjjel sem jön el megoldásod,

hiába beszélsz, beszélsz róla

csak falhoz vert verébtojások,

szétfolyó málé és magad maradsz

közepén a sárga foltnak,

hát ne áltasd magad magányos ember,
a sorban is utolsó vagy.