parfümös üveg,
átlátszó, mégis kemény,
kíváncsi lettél milyen lehetek
belülről, te, kertészlegény!
Összetörtél, majd darabjaim
ócskaságok közé dobtad,
de illatomat elraboltad,
kertedbe vitted a liliomoknak.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése