egyszer akartam valaki lenni,
és felszántottam az akaratom,
de hitet nem vethet belém senki.
Hitet, hogy magamat önzetlen szeressem,
a mélybe ne rántsam, ne hűtsem csókom,
kíméljem karom, vigyázzam szívem,
ne űzzem, hajszoljam halálra folyton.
A föld szaga ölel magára reggel,
a szél ragad belém és cibál hajon,
erőtlen gyűrött a harci lepel,
megadom magam, s viszem a bajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése