elfutnak szerte a kezem elől,
seperném össze a markomba őket,
és aggaszt, hogy egyedül nem sikerül.
Mindig kell valaki józan ésszel bíró,
magamhoz űző, derűs, bízó lélek,
hogy felszedje sóját a szavaimból,
mert hiányoznak, mint levél a szélnek.
Tört tükörüvegben fájdalmas látnom
a megcsonkult, aprózott önmagam,
megszűnt az egész, vagyok egy várrom,
mi összeragasztva hasztalan.
Mindig van, ki derűsen, de józanul
VálaszTörlésérti szavaid,
mert ehhez csak lélek kell tán
és összerakja lehullott leveleid.
Itt a kezem, segítenék sepregetni
ám jobban járunk, ha nem kell ragasztgatni!
Épp ezért, ha szükségét érzed..
meglelted a Benned bízó lelket!
Ölellek.. Ildikó :)
Már tudom, drága Ildikóm!
VálaszTörlés