kezem ökölbe zsibbadva
jelet várok az égtől
megroggyannak térdeim
rettenve a végtől
nagyon kellene kezembe most
egy ősi nívós ösztön
görbe ujjaim csont-percébe
szent hitvallást öntsön
merjem írni a szót
feketén le az igazat
leverni róla a sárt
terjedjen hullaszag
bűzlik az élet
keményen
küszködik koldus
szemérmem
kértem egy élhetőbb életet
kiterítve a reményem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése