Már nem tudom, igaz,
vagy képzelem,
a helyek bennem összefonódtak,
a szobák, mint a színpadok,
hol színész, hol kellékes voltam,
érzéseinket eső verte,
ziláltak, kuszák, mint az álom,
összemosódtak a nappalok,
múltunk grádicsát fabrikálom,
s a jövő falának nekitámasztva
a sorsunkat kitalálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése