Sárgán

Felém jön illatod, arcodról jön felém,

talán ideér és átjárja bennem az üreget,

üres pórusokba rejtekezik, majd

kibomlik nekem, csak nekem.

Édes ez az illat, a maga szomorúságával

jön, mert a kezemmel nem simíthatom,

nem száríthatom, ha gyöngyverejtékek

indulnak el feloldani őket sós ízükkel,

csak a zsebkendőd lehet ott veled, 

és sárgán irigyelem a zsebkendőidet.