fröccsenések között járok,
szürkén alvó tócsák
terülnek elém,
ha beléjük lépek,
felriadnak, de lábam
tisztulást remél,
és míg cipőm
ide-oda rántom,
visszanéz hervadt
csillogásom.
Köd jön. Rám hull
észrevétlen,
nedvében fuldoklik
nyűgöm, szenvedésem:
nem látok,
s ez rendjén is volna,
de hallani fogom ha
üt az óra. Gyere, fagy!
Szűnnek bennem
a kiáltások,
szorítsd mellemet, mert
hiányhalálra várok,
s már temetésre öltözöm.
Akarom legyen, fényözön,
angyal-fehér hó,
és ringató
csend-zene, s indulok,
mint utazó, vissza
a semmibe.
Ma Nálad jártam Szaffy, olvasgattam írásaid köszönettel:
VálaszTörlésgalamb mária sarolta /sári/
Drága Sárim, most nagyon örülök...nagyon.
VálaszTörlésKedves szavaid ajándékok nekem, s hogy itt hagytad kezeid lenyomatát emlékül, hála Neked érte.
Ölellek, szaffy