Bezárt csodák

A rózsa nyílik és illata csábít,
a virágpor benne mint a pázsit,
puha és vonzó élettel tele,
s a méhek mégis kerülik messzire.
Pedig ha fölé szállna egy is
és hallgatná apró neszeit,
megtanulhatná belőle
az esőcsepp nedvének titkait.
A szél langyos leheletét,
a nap melegét,
borzongás közben
a tél nevét.

Minden kezdődik,
majd középre ér,
onnan meg vár a nincs,
rózsa
nem mesél,
nem szúr
a tüske,
s a csendet sem
bántja
nyikorgó vén kilincs.