Hol vagytok két angyalok,
kik a vezetésemet értitek,
kik akkor is vártok, ha senki más,
és küldtök egy derűs sóhajtást
felém a hajnali széllel,
a holddal is mi rám hinti erőtök,
a mécsnyi csillagfénnyel,
de most hiába...egyedül nézek szembe
a méllyel,
talán elfáradtatok, ilyen nehéz teherre
nem számítottatok, mint a bolyongó,
úttalan, mert én minduntalan
keresem magamat,
ám nélkületek léptem máris bizonytalan.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Időnként elfáradsz,s elfelejted
VálaszTörlésaz angyalok mindig melletted
állnak, vannak, Véled éreznek
szükségben csak izenned kell nékik
Ők szárnyaikon igyekeznek utolérni
gondolatid
ám ha mégsem érintenek pihéikkel
nem az Ő hibájuk..
sok az emberszem a földön..
figyelni kell rájuk!
Ölellek..Ildikó :)
Megnyugtatsz Ildikóm, köszönöm, tényleg fáradt vagyok, és ez ellen az angyalok sem tudnak tenni semmit, legfeljebb betakarnak a szárnyaikkal, így hagynak elpihenni.
VálaszTörlésÖlellek: Éva