Kedved fenekén fekszem
Ha ülni fáj a hátam
Lábadat kulcsolod
Kalickám vasába
Te vagy ki nem ereszt
Mert boldogan jöttem
Ízes koncot loptam
Asztalodra csöndben
A szűk gallér szorít
Nyakamra olvadt a jel
Bőrömbe sült a tüzes kín
S már nem engedhetsz el
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése