Ahogy a hangok folynak a húron,
csorognak csendben könnyeim,
őt vonó simítja, engem a csend
s felszállnak édes emlékeim,
reájuk ülnék, csak vigyenek,
vigyenek vissza pár évet,
nem kelljen hallanom,
hogy sír a hegedű,
s bennem a szomorú élet.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése