A fények játékai 2.

A fények játékai

Hosszúra nyúlnak a súlyos ködös estek,
fáradt lábaikon percek sem sietnek,
az ember csak vár, az ablakon kémlel,
hogy összeölelkezzen, a Tőle jövő fénnyel.

S az idő álmosan, ólomlábbal halad,
jeleket várunk fentről mi ez alatt.
Csóvás csillag-ezüst, leragyog az égről,
hírt hozott ma is Fiú születésről.

Mily kicsiny, mily szerény az újszülött gyermek,
nem takarják gyolcsba, nem simítják selymek,
jászol a bölcsője, szalma a paplanja,
édesanyja karján, halk szóval ringatja.

Gyermekem, nézz fel, meg kell ma is látnod,
elértek hozzád a három királyok,
a pásztorok is mind, imádásra gyűltek,
csillag hívta őket, angyalszóra jöttek.

A szívek, mint ablakok sarkig megnyílnak,
helyet kínálnak a jászolban nyugvónak,
szűk istálló helyett, vegyen bennük szállást,
megkoronázva, a karácsonyvárást.