Megint egy év ment el,
szinte észrevétlen,
telve élettel,
szenvedéssel,
de voltak omló örömök,
rád hajló fény-özönök,
meg csüggedések,
lelki-lármák,
ám szívedből a derű,
nem fogyott el,
nekem cukor vagy,
így nincs keserű,
maradtál angyal,
mert az vagy ki vigasztal,
kívánom áldás légy,
a világ egy asztal,
s azon, mint gyertya égj,
meleget adva,
lángoddal fel,
Istenre mutatva...
Boldogan élj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése